Egykor sokkal nagyobb területen megtalálható volt, ám az egyre szárazabb éghajlat következtében csak egy igen kis területen található meg, Afrikában, Etiópia hegyvidéki területein, a Bale-hegység Nemzeti Parkban és környékén. Csak a 3000 m feletti területeken lehet megtalálni a fátlan hegyvidéki réteken, ahol akár 4400 m-ig is felhatol.
Megjelenése a sakálokéra hasonlít. Testhossza 120-130 cm, marmagassága 50 cm, súlya 18-20 kg. Bundája jellegzetes vörösessárga, a nőstény és a fiatalok színe világosabb. A nyakán, a torkán és a mellkasán fehér foltok vannak. Farka mélyen tűzött, rókaszerű.
Az etióp farkas fő zsákmánya a kisebb rágcsálók, táplálékának 96%-át ezek teszik ki. A rágcsálók mellett madarakat, madártojásokat, és dögöket fogyaszt, ritkán kisebb antilopokat is zsákmányolhat. Mint minden ragadozónak, az etióp farkasnak is komoly szerepe van a természeti egyensúly fenntartásában, ám a speciális táplálkozási szokásai miatt nem tud alkalmazkodni a megváltozó környezeti viszonyokhoz. Napközben egyedül vadászik, reggelente és éjszaka pedig 2-12 fős falkába tömörül. 
Mint a legtöbb kutyafélénél, itt is csak a domináns pár szaporodik. A párzási idő augusztus és november között van. A nőstény 2-7 kölyköt hoz világra. A fiatalok 2 évesen válnak ivaréretté.
Sajnos az állománya egyre jobban csökken, mert a földművesek egyre magasabb területeket vonnak művelés alá, emiatt a farkas fő tápláléka, a rágcsálók megfogyatkoznak, és ez okozza a legnagyobb veszélyt a farkaspopulációkra. Mivel kerüli az embert, nem merészkedik a települések közelébe, és a háziállatokat sem veszélyezteti, ezért a vadászata nem jelentős. Mindezek ellenére állományát 2006-ban kb. 700 egyedre becsülték, így a Természetvédelmi Világszövetség a veszélyeztetett kategóriába sorolta.