|
Tarka damalisz |
|
|
|
A damalisz vállmagassága 1.2 m, teljes hossza pedig 2 m, melyből a farokra 45 cm esik. Színe vörösen csillogó sötét bíborbarna, kivéve a szarvak közt kezdődő s a fej egész elülső és felső felét elfoglaló halovány foltot, azután a füleit, egy háromszögű tükröt a faron, a törzs alsó oldalát, a végtagok belső oldalát és alsó részét, valamint a faroknak a töve felé eső felét, mely részek fehérek; viszont fekete mind a két comb, melyeket a lágyékon át fent és lent fakó fahéjbarnával szegélyezett hosszsáv köt össze, továbbá két övszerű folt az elülső combokon, s végül a fark vége.
|
A zebra |
|
|
|
A zebrák, lovak és szamarak mind a lófélék (equidae) családjába tartoznak. A lófélék szívós, gyors állatok, amelyek méreteikhez képest igen fürgén mozognak a fogaik pedig a fűfélék letépésére és rágására alkalmasak.
|
Afrikai elefántok (Loxodonta F. Cuv.) |
|
|
|
Az afrikai elefánt nem azonos az indiaival. Már az első tekintetre, pusztán külseje után ítélve, megkülönböztethető. De a tudománynak ez nem elég. A rendszerezők fogazatukra helyezik a legnagyobb súlyt: a zápfogak szerkezetére és összetételére. És ebben oly jelentékeny különbség van, hogy két önálló nemnek minősítették őket. Az afrikai elefántot már Cuvier különválasztotta és így tárgyalta Loxodonta F. Cuv. néven. A legújabb időkben Soergel W. mutatta ki (Palaeontographica, 1913), mennyire közel áll az afrikai elefánt az ásatag Stegodon nemhez, úgyhogy ebből kell levezetnünk.
|
Földi malac |
|
|
|
A földimalacok az emlősökosztályán belül egy különös rendbe, a csövesfogúak közé tartoznak (már ez is jelzi, hogy a fogaikkal van valami), ennek a rendnek negyven millió évvel ezelőtt még számos faja járta a földet, mára azonban csak egyetlen családja, annak is csak egyetlen faja maradt fenn. A földi malacok Afrikában élnek Dél-Afrikától egészen Egyiptom déli részéig megtalálhatók, bár nagyobb számban a Szaharától délre fordulnak elő. Nevüket a Dél-Afrikába érkező holland telepesektől kapták, a holland elnevezés, aardvark került át a legtöbb nyelvbe, így általában ezek minden lexikonban a legelső állatok.
|
Etióp farkas (Canis simensis) |
|
|
|
Az etióp farkast korábban különálló fajnak vélték a kutyafélék családján belül. A legújabb kutatások azonban bebizonyították, hogy a legközelebbi rokona a farkas, és közeli rokonságban áll a sakálokkal is, a kinézete alapján rájuk jobban is hasonlít.
|
A gepárd (Acinonyx jubatus) |
|
|
|
A gepárd Afrika 5 legnagyobb nagymacskája közé tartozik, egy lenyűgöző macskafaj. Ez az állat egyike a legnagyobb macskáknak és nagyon jól tűri, ha az emberek betolakodnak a környezetébe és megfigyelik őt.
|
Leopárd |
|
|
|
A leopárd (Panthera pardus) a Panthera nembe tartozó négy nagymacskafaj egyike. A három másik nagy macskafaj ami a Panthera nembe tartozik: az oroszlán, a tigtis és a jaguár. Párducnak nevezik azokat is akiknek teljesen sötét a bundájuk(fekete párduc).
|
Oroszlán |
|
|
|
Az oroszlán (Panthera leo) a macskafélék (Felidae) családjába tartozó emlős. A tigris után ez a legnagyobb termetű és legelterjedtebb "nagymacska".Gyakran külön fajnak tekintik a kihalt európai barlangi oroszlánt (Panthera spelaea faj vagyPanthera leo spelaea alfaj), mely az utolsó jégkorszakban együtt élt az emberrel, valamint a szintén kihalt amerikai oroszlánt (Panthera leo atrox vagy Panthera atrox), amely közeli rokonságban állt az európai barlangi oroszlánnal. (Nem összekeverendő a „hegyi oroszlánnak” is nevezett amerikai pumával.)
|
Afrikai Aranymacska |
|
|
|
Az afrikai aranymacska (Profelis aurata) egy közepes méretű afrikai macskaféle. Mérete körülbelül 80 cm, farka nagyjából 30 cm hosszúságú. Az afrikai aranymacska közeli rokonságban áll a karakállal és a szervállal.Ennek ellenére jelenlegi rendszertani besorolása a Profelis nemzetség egyetlen tagjaként tartja nyilván. Az afrikai aranymacska hasonlít az ázsiai aranymacskára, de a vizsgálatok azt igazolják, hogy ennek oka a konvergens evolúció. Előfordulása :Nyugat- és Közép-Afrika esőerdeiben él.
|
A foltos hiéna (Crocuta crocuta) |
|
|
|
A foltos hiéna Afrika legelterjedtebb nagytestű ragadozója. Az évek során Afrikában, régen pedig Ázsiában és Európában, az emberek közeli kapcsolatba kerültek a hiénákkal, mely sokszor kölcsönös zsákmányoláshoz vezetett.
|
Fehérfarkú ichneumon |
|
|
|
A fehérfarkú ichneumon (Ichneumia albicauda) a mongúzfélék családjába tartozóragadozó. Az „ichneumon” név „felkutatót” jelent.
|
Afrikai cibetmacska |
|
|
|
Az afrikai cibetmacska (Civettictis civetta) a cibetmacskafélék (Viverridae) családjába, aCivettictis nembe tartozó ragadozó. A Civettictis nem egyetlen faja.
|
Afrikai méhészborz |
|
|
|
A méhész borzok Afrikát és Elő-Indiát lakják, és Elő-Ázsia keleti és közép területéig terjednek el. Széles hátú, rövid arcorrú és rövid farkú teremtések, amelyeket főként fogazatuk jellemez, amely csupán 32 fogból áll. Mégpedig meg vannak ugyan a rendes számú metsző- és szemfogaik, de csak 3 előzápfoguk és 1 zápfoguk van minden felső és 2 elő- és 2 igazi zápfoguk az alsó állkapocsban.
|
Afrikai vadkutya |
|
|
|
Az afrikai vadkutya vagy hiénakutya (Lycaon pictus) egy feltűnő, tarka színezetű afrikai kutyaféle, amely falkákban él. A faj példányszáma vészesen csökken, alegveszélyeztetettebb ragadozók közé tartozik.
|
Lapátfülű róka |
|
|
|
Előfordulása: 2 különböző területen – Szudán déli részétől Tanzánia délnyugati részéig, illetve Namíbiától Dél-Afrika középső részéig. De új élőhelyeket keres Botswana, Mozambik és Zimbabwe felé. Nevezik még denevérfülű rókának is.
|
Csimpánz |
|
|
|
A csimpánz (Pan) az emberszabású majmok egy neme, amelybe az ember két legközelebbi rokona, a közönséges csimpánz és a bonobó vagy törpecsimpánz tartozik. A csimpánzok fejlődési vonala mintegy 6 millió éve vált külön az emberekétől; a közönséges csimpánz és a bonobó mintegy 2,5 millió éve különült el.
|
Cerkófmajomformák |
|
|
|
A cerkófmajomformák (Cercopithecinae) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök(Primates) rendjébe és a cerkóffélék (Cercopithecidae) családjába tartozó alcsalád. A legtöbb fajuk Afrikában él. Pofájuk általában megnyúlt, pofazacskójuk van. 2 nemzetség, 12 nem és 74 faj tartozik az alcsaládhoz. A két nemzetség fejlődési vonala mintegy 10 millió éve ágazott el.
|
Anubisz-pávián |
|
|
|
Az Anubisz-pávián (Papio anubis) az öt páviánfaj egyike, bár korábban szavannapávián néven egy fajként kezelték a nagyon hasonló medvepáviánnal, a guineai páviánnal. Ma egyes rendszertanok szerint mind az öt páviánféleség, beleértve agalléros páviánt is, egyetlen fajba tartozik (Papio hamadryas). Az Anubisz-pávián nevét az amúgy sakálfejűnek ábrázolt ókori egyiptomi Anubisz istenségről kapta, mivel kutyaszerű fejformája hasonlít az isten ábrázolásaihoz.
|
Tobzoskák |
|
|
|
A Tobzoskák vagy tobzoska alakúak, a méhlepényes emlősök egyik rendje. Korábbi rendszerekben (például Urania Állatvilág, Dudich–Loksa-állatrendszer) egy teljesen különálló rendnek tekintették, és teljesen homályosak voltak a rokonsági kapcsolatai más emlősrendekkel. Egyesek a vendégízületesekkel (Xenarthra) hozták rokonságba őket, és mindkét csoportot rovarevő ősökre vezették vissza.
|
Dik-dik |
|
|
|
A legkisebb antilopok közé tartozó dik-dik antilopok Afrikában délnyugaton, Angola délnyugati-Namibia északnyugati területein, valamint Kelet-Afrikában Szomália, Kenya, Uganda és Tanzánia északi területein őshonosak. Namibiában a Damara dikdik, vagy Kirkdikdik él, amit a bennszülöttek széljátéka-antilopnak, a német telepesek törpe ormányos antilopnak vagy kék bakocskának is neveznek. Igen apró termetű, a suta vállmagassága 38-40 cm, mintegy 5 kg körüli, a bakok ennél kisebbek.
|
Impala |
|
|
|
Ha Kittenbergertől és gróf Széchenyitől elfogadjuk — és miért ne fogadnánk el — hogy a nagykudu az “antilopok királya”, akkor az impala méltán tarthat igényt az “antilopok hercege” megtisztelő címre… Ez a kecses,nevében világszerte ismert antilopfaj még a lágyan suhanó autók hazájában, Amerikában is az elegáns megjelenés szimbólumává lett. A Kelet-Afrika szavannáin általánosan és nagy számban elterjedt közönséges impala természetes élőhelyének nyugati határaként Namibiában csak Caprivi-régióban fordul elő.
|
Csíkos gnú |
|
|
|
Namibiában vadászható két gnúfaj közül ez az őshonos és a nagyobb termetű. Természetes előfordulása — a Namib-sivatag, a hegyvidék és a Farmland kivételével — az ország északi és keleti területein általános. A gnú a “szegény vadász bivalya” tartja az afrikai vadászmondás, ami részben igaz is. A csíkos gnú megjelenésében valóban van valami szarvasmarhaszerű.
Vállmagasága kb.150 cm, testtömege mintegy 250-270 kg a tehenek kisebbek.
|
Szurikáták |
|
|
|
Hazája Dél-Afrika északra a hajdani Orange-államig, a Nomaqua- és Griqua-földig. Ormányban végződő feje, magas, négyujjú lábai, egyenletesen ritkaszőrű farka és fogazata, melyből az első előzápfog hiányzik, jól elválasztják a szurikátát a hozzá közelálló magusztafajoktól. Lábai – az állat legfontosabb ismertetőjegyei – melyek miatt nem hiába nevezik kaparómangusztának is, hosszú, erőteljes karmokat viselnek; ezek különösen a mellső lábakon oly erőteljesen fejlettek, mint sehol másutt az egész családban. Karmai segítségével a szurikáta könnyűszerrel ás ki magának meglehetősen mély járatokat. A nőstény fartájékán egy pár mirigyet visel.
|
Afrikai kisemlősök |
|
|
|
Egy egész sor olyan kisebb emlősfaj él a Kalahári-térségben, amelyek vadászati szempontból nem, vagy egészen kis mértékben játszanak szerepet, vagy valamely ok (pl. ritka előfordulás, veszélyeztetettség, stb.) védettek.
|
Az orrszarvú (Diceros bicornis) |
|
|
|
A rinocérosz egy hatalmas, primitív külsejű emlős, amely még a miocén korból, több millió évvel ezelőttről származik. Az utóbbi évtizedekben annyit vadásztak a rinocéroszokra, hogy azok a kihalás szélére kerültek.
|
Nílusi víziló |
|
|
|
Az elefánt és a fehér orrszarvú után a harmadik legnagyobb afrikai emlős, a kifejlett bikák testtömege a 2000-2500 kg-ot, a teheneké az 1500-1800 kg-ot is elérheti. Vállmagassága 140-160 cm. Namibiában Kavango és Caprivi régiókban, az Okavango, Chobe és a Zambezi vízrendszeréhez tartozó folyókban és mocsaras térségben, valamint kisebb számban Kaokoland északnyugati határán, a Kunene folyó alsóbb folyásánál él.
|
A szavanna bivaly vagy szudáni bivaly |
|
|
|
A szavanna- vagy köpeny bivaly, a „Hatalmas öt” állatcsoport egyik tagja, az elefánt, a rinocérosz, az oroszlán és a leopárddal együtt. Ezek az egykoron a vadászok számára népszerű trófeák továbbra is megragadják az emberek képzeletét.
|
Rókamanguszta |
|
|
|
A rókamanguszta vagy más néven sárga mongúz (Cynictis penicillata) első pillantásra megkülönböztethető a többi mongúzfélétől, mert mellső lábain öt, a hátsókon viszont négy ujja van.
|
Dél-afrikai sül |
|
|
|
A dél-afrikai sül (Hystrix africaeaustralis) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók(Rodentia) rendjéhez, ezen belül a gyalogsülfélék (Hystricidae) családjához tartozó faj.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…