Ezen légiesen kecses parányi antilop felett igen gyakran átsiklik az ember tekintete a bozótban, mozdulatlanná merevedve nem könnyű észrevenni. Testszőrzete a háton, a faron és a combokon kifejezetten “melírozottnak” tűnő sárgás szürke, (szürkéskék) míg a vállak, a nyak, fej és a végtagok világosabb sárgásvörösek. A has és a combok belső felülete, valamint a nagy, sötétbarna szemek körüli szőrzet fehéres színű. A rövid farok szinte nem is látszik. Csak a bakok viselnek rövid, hegyes, párhuzamosan és hátrafelé álló szarvacskákat. A fejtető közepén, a szarvak között hátrafelé meredő, hosszabb szőrőkből álló pamacs található. Igen érdekes a dikdik mozgékony, irányba mozgatható, lágy orrmányszerú orra, amelyről a német törpe orrmányos antilop nevet is kapta. Ez a szerv — ami engem leginkább a mongóliai Góbiban élő Szajga-antilopok hasonló szervére emlékeztet — a kiváló szagláson kívül egy speciális szerepet is betölt a forró sivatagi korülmények közt élő egyes antilopfajoknál: a nagy felületű orr-nyálkahártyát sűrűn behálózó hajszálerek a vért keresztülvezetik a folyamatos légáramlatot biztosító légutak környékén, így biztosítva a véráram bizonyos mértékű hűtését, temperálását, mielőtt az a tüdőbe kerül. (Ez egyébként az oryxnál is így van.) A dikdik alapvetően lombevő, kis termete miatt igyekszik a legnagyobb tápértékű növényi részekkel, így fiatal hajtásokkal, rügyekkel, gyümölcsökkel, magvakkal, virágokkal táplálkozni. Esetenként elfogyasztja a frissen sarjadó füvet is. Kedvelt élőhelyei az elöregedett, kiszáradt, részben kidőlt sűrű bozótosok, ahol az elhalt bozótos helyét más növényzet, így fiatal cserjék, vadvirágok és más, értékes tápanyagot szolgáltató növények foglalják el. Bár közel sem olyan ügyes sziklamászó, mint a klippspringer, előszeretettel tartózkodik sziklás-köves, keményebb talajú területeken, ahol kis, “keménygumi-párnás” patáival igen ügyesen mozog. Leginkább egyedül, párosával, vagy kis családokban látható. Gyakran kerül szem elé, nappal is igen aktív bár nagy melegben éjszaka szívesebben mozog. Namibiai élőhelyén általánosan elterjedt és meglehetősen gyakori. A dikdik suta szinte “folyamatosan vemhes”, az ellést követő 10 napon belül újra párzik és 6 havi vemhesség után egy gidát hoz a világra.
Főbb ellenségei a leopárd, a python, a sasfélék, valamint a páviánok, a caracal és a sakál, de összesen legalább 20 féle ragadozó vadászik rá. Riasztó hangja erőteljes “Zik-zik” — szerű kiáltás, hívó-és jelzőhangja lágy füttyentés. A vadfotósok és a turisták kedvenc vadfaja, mivel különlegessége mellett igen kíváncsi is, az embert és a járművet is közel engedi magához, kíváncsiságában hosszasan bámulja, emellett élőhelyén gyakori és sokszor lencsevégre kerül. 
A Damara-dikdik Namibiában védett, azonban széleskörű elterjedése és stabil állománya miatt — jelentős számban fordul elő magán vadászterületeken is — esetileg, engedéllyel korlátozott darabszámban vadászható.

A legkisebb antilopok közé tartozó Damara-dikdik a vadfotósok és turisták egyik kedvence.

A dikdik megnyúlt ,orrmányszerű szaglószerve igen mozgékony, és a véráram hűtésére is szolgál.

http://vadasz.info.hu/afrika/vadaszhato/damara.html