A közepes termetű antilop vállmagassága 90 cm, testtömege 60-70 kg körüli. Testszőrzete lágy, selymesen aranyló vörösbarna, amely a test oldalán és a végtagokon világosabb árnyalatú. A hasi rész és a combok belső felülete fehéres színű. A középhosszú farok közepén és a fartükör két oldalán keskeny, de feltűnő fekete csík látható, szintén fekete a fülek szegélye és hegye, valamint a szarvtöveknél lévő kisebb homlokfolt is. A bakok igen impozáns, középhosszú, először szélesen kifelé, majd hátra, végül ivben felfelé hajló, erősen gyűrűzött “S”-alakot formázó szarvakat viselnek. A suták szarvtalanok, testre is kisebbek a bakoknál.
Az impala alapvetően fűevő, azonban a száraz évszakban — amikor a fű elszárad — átáll a cserjék lombozatának fogyasztására. 
Magas vízigénye miatt az állandó vizek környékét messzire nem hagyja el, azonban szükség esetén képes vízigényét viszonylag hosszú ideig a növényzeten található harmatból is fedezni. Kedvenc élőhelyei a vízközeli, ritkás nyitottabb bozóterdők, akáciás szavannák. Nagyon társas vadfaj, legtöbbször egy domináns bakból, 15-20 sutából és ezek gidáiból álló csapatokban látható, a“téli” száraz évszakban azonban akár száznál is nagyobb létszámú csapatokat is alkot. Az idősebb bakok territoriális viselkedése miatt a fiatalabb bakok külön bakcsapatokba kényszerülnek. Az üzekedési időszak januártól-áprilisig heves csatározások közepette zajlik, a suták 6,5 havi vemhesség után egy gidát ellenek. Az impala namibiai állománya stabil.
Főbb ellenségei az oroszlán, leopárd, gepárd, vadkutyák, foltos hiéna, valamint a python és a krokodil. A gidák közül sok esik a kisebb ragadozók — caracal,sakál,szervál — valamint a nagyobb sasok áldozatául. Az impala a gepárd egyik fő zsákmányállata.

Az impalák híresen jó ugrók, képesek 3 m magas és 12 m hosszú ugrásokra is. A menekülő impalacsapatnál gyakran látható az a menekülési taktika, hogy a sebesen rohanó állatok hatalmas ugrásokkal, begörbített háttal, nyújtott lábbal egymást átugrálva változtatják helyzetüket, amivel gyakran a “káosz” látszatát keltve sikeresen meg is zavarják az őket üldöző ragadozót…

Az impalát régóta megtelepítették az eredeti élőhelyétől távolabb lévő magán vadászfarmokon is, igen sok privát területen élnek nagy látszámú állományai. Ahol vízigénye biztosított, kitűnően alkalmazkodik a viszonyokhoz és szaporulata jó.

Az időről-időre felbukkanó gepárdok viszont ezen területek állományára is súlyos veszélyt jelentenek, szerencsétlen esetben rövid időn belül a felnőtt bakok 2/3-része is áldozatul eshet. 1999-ben a damarai vadászterületnek egy impala szaporításra szánt kb.3000 hektáros részén 16 érett impalabak esett a gepárdok áldozatául egy év leforgása alatt, ugyanis az üldözött és megszorított csapatból mindig a domináns bak volt az, aki megpróbált a csapat védelmében szembeszállni a ragadozóval, nagyobbrészt vesztére… A helyére néhány nap múlva “beállt” másik bak ugyanígy járt, aztán a következő és a következő… Elkésve bár, de kénytelenek voltunk a gepárdok túlzott “randalírozását” drákói módon megszüntetni…

A közönséges impala Namibiában kiemelten védett,természetes élőhelyén különleges engedély birtokában esetileg, míg a magán vadászterületeken területenként és évenként engedélyezett darabszámban vadászható.

Az elegáns, könnyed impala méltán tarthat igényt az “antilopok hercege” címre…

http://vadasz.info.hu/afrika/vadaszhato/impala.html